Jó, hogy vagy! – betűzgetem az önbizalmat helyrerázó kijelentést egy rózsaszín cetlin, ami egy hűtő ajtajának fehérségét töri meg. Fölötte fénylik Ézsaiás próféta egy mondata: „Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ha egyetlen képben kellene megjeleníteni azt a szellemiséget, ami a debreceni Postás Üdülőből lett református kollégiumban jelenleg honol, akkor ezt a sokatmondó részletet mutatnám – hosszas gondolkodás után –, hiszen számos szívmelengető tapasztalat „odatolakodna” még a sor elejére, amelyeket nemrégiben szereztünk fotós kollégámmal az épületet bejárva. Ilyen a két lépésre tőlünk ebédelő barátok fesztelen nevetése és az a kedves fogadtatás, amitől nem éreztük, hogy megzavartuk volna az étkezésüket a közösségi térben. A természetesség, amivel ajtót nyitottak előttünk néhány másodpercnyi meglepettség után az ott lakók, akik nem tudtak előre érkezésünkről, ám a folyosón összefutva velük, érdeklődtünk, megnézhetjük-e a szobájukat. A fotósnak nem kellett elővennie a tapintatosságát, s nem kellett keresgetnie a szöget, amelyből etikusan megörökítheti az életteret: rend volt a tágas, erkélyes, saját fürdőszobás lakóterekben egy egyszerű hétköznap kora délutánján. A tiszteletet nem mellőző lazaság, ahogyan kommunikáltak az intézmény vezetőjével, akinek mindenkihez volt egy humoros megjegyzése vagy személyes mondandója.
Ez egy nagyon jó állapotú hotel volt, amikor átvettük, nekünk viszont egy kollégiumra volt szükségünk
– mondta dr. Sipos Ferenc. Az igazgatótól megtudtam, az egykor átutazóban lévők szállásaként szolgáló épületnek egyelőre a negyedik szintje formálódott a diákigényekhez. A szobákban a fésülködőasztalok helyén ma íróasztalok állnak, a hozzájuk csatlakozó kis raktárhelyiségekből konyhát alakítottak ki, a takarítószertárakból pedig mosókonyha lett. Jelenleg a harmadik emeletet fejlesztik hasonlóképp.
Van egy kiváló tetőteraszunk, amelyet a diákok hamarosan birtokba vesznek, megszépítenek. A cél az, hogy aki pihenni, tanulni akar, ebben a közösségben tehesse meg
– fűzte hozzá lelkesen. Az ingatlan számos lehetőséget rejt még, hiszen wellness részleggel, gyermekjátszóházzal, egy földszinti nagy konferenciateremmel és felszerelt modern konyhával rendelkezik – ezek kihasználása, fejlesztése is folyamatban van.
Sipos Ferenccel beszélgettünk a kollégiumban
Forrás: Kiss Annamarie
A Szenci Molnár Albert Református Diákotthon alig két hete kapott végleges nevet, ám az igény több évtizedes a református oktatási intézményháló egyetlen hiátusát betöltő felsőoktatási kollégium iránt. Ahogyan 1994-ben a Református Gimnázium érettségizőjeként dr. Sipos Ferenc is megtapasztalta, a kiskoruktól református intézményi közegben okulók a gimnáziumot követően nem találják az addig megszokott értékrend szerint működő, stabil kapaszkodókat és biztonságérzetet adó szellemiségű (szállás)helyüket Debrecenben. Ezt ő akkor úgy orvosolta, hogy tíz, szintén volt refissel költözött egy albérletbe.
Dr. Fazakas Gergely Tamás 1997-ben, még egyetemistaként ugyanezeket érezve lépett is az ügy érdekében. Csaknem száz kortársával s egykori gimnáziumi tanáruk, dr. Győri János irányításával közösen kérték levélben az egyházi elöljáróktól, hogy létesítsenek számukra egy református szakkollégiumot és diákotthont Debrecenben. Az akkori infrastrukturális feltételek nem tették ezt lehetővé, az egyetem közelében nem adódott szóba jövő épület e célra. A levél azonban nem maradt válasz nélkül a Jóistennél: bő két évtizeddel később – dr. Fekete Károly püspök hathatós támogatásának köszönhetően – Fazakas Gergely, már a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzőjeként bólinthatott rá korábbi felvetésükre.
A Magyar Posta Zrt. 2021 év végén értékesítette debreceni üdülőjét. Ahogy arról korábban írtunk, a hivatalos ingatlanforgalmi értékbecslésben meghatározott áron, 1,2 milliárd forintért vásárolta meg az ingatlant az egyházkerület.
A tisztasági festést, kisebb felújításokat követően, 2022 szeptemberében költözött be az első 25 lakó. Felmenő rendszerben idővel szeretnék megduplázni ezt a számot. – Nem akartuk rögtön betölteni a maximális létszámot, mert akkor a gerincet adó negyven-ötven fő ötévente kicserélődne – nyilatkozta portálunknak Sipos Ferenc, aki egykor a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanítva személyesen tapasztalta meg az ottani kollégiumi körülményeket. Ma a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán oktat. Úgy fogalmaz, ott az oktatói, a Diákotthonban a nevelői készségeit hasznosíthatja. Mindkét feladatkörében segít az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára készülőknek. A kollégiumba felvételt nyerő, a keresztény értékeket valló, elsősorban református fiataloktól elvárják, hogy mihamarabb valamilyen tudományos munkába kezdjenek. Igyekeztek olyan hallgatókat választanak, akik az alapkövetelményeken túlmutató tudásvággyal bírnak.
Kollégiummá avanzsált az egykori debreceni Postás Üdülő
Fotók: Kiss Annamarie
Mértékadó életutak
Hozzátette: Ez az év a kísérletezésé, nagy hangsúlyt fektetünk az önkormányzatiságra.
Ezt a kollégiumot az itt lakók működtetik. Az elmúlt héten, hónapokkal a beköltözés után, tisztáztuk le az általuk formált házirendet. Ők határozták meg a közösségi együttélés szabályait, azt, hogy meddig használható a mosókonyha, hány óráig és hol lehet zajjal járó tevékenységet végezni, akár hangszeren gyakorolni. Ez jó iskola az életre is. Saját maguk döntenek az őket érintő kérdésekről.
A Református Kollégium hagyományait követve Sedesnek hívjuk a választott diákvezetők testületét. A Sedes elnöke jelenleg egy agráros negyedéves hölgy, mellette egy vegyész és még egy agráros hallgató van. Ők ellenőrzik a szobarendet. Mindenki maga takarítja az életterét, kéthavonta egyszer segít egy takarítónő a nagyobb feladatokban – részletezte.
A diákok – akik között orvostanhallgatók és tanárjelöltek, bölcsészek és mérnökök is vannak – a református Egyetemi templomba vagy más gyülekezetbe járnak istentiszteletre. Hetente szerveznek egy alkalmat a Diákotthonban, amelyen kötelező részt venni: az intézményi lelkész vezette és a kollégisták hangszereres játékával kiegészült áhítat után megbeszélik a teljes közösséget érintő kérdéseket. Kéthetente pedig egy-egy példamutató életútról diskurálhatnak olyan neves vendégekkel, mint például Gábor István városi főépítész, vagy dr. Bay Péter, a Debreceni Egyetem daganatokkal foglalkozó professzora, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia kutatója is.
Sipos Ferenc összegezte, hosszú távon a református értelmiséget szeretnék támogatni, formálni a közösségben, a kollégiumi mindennapok fundamentumaként pedig a hitet és a tudományt nevezte meg.
S elárult egy személyes törekvést is: A feleségemmel – aki a Fogorvostudományi Karon adjunktus – szoktuk mondogatni: a pályánk célja az, hogy a diákjaink többre vigyék, mint mi. A legjobb az lenne, hogy ha a diplomával együtt az összes tudásunkat, tapasztalatunkat is megkaphatnák a diákok.
